2007. november 19-én kozultációt folytatott Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszter a 33 leghátrányosabb helyzetű kistérség képviselőivel az Új Magyarország Felzárkóztatási Programról. Jelen volt a találkozón a négy éritett regionális fejlesztési tanács elnöke, a hét önkormányzati szövetség képviselője, hogy megvitassák a leghátrányosabb helyzetű kistérségek helyzetét és felzárkóztatásuk lehetőségét. Eközben a 33 kistérségből érkező óvodás színes rajzokkal illusztrálta a jövőre vonatkozó álmait. Szó volt többek között arról, hogy egyes kutatók szerint az elmúlt két évtizedben Magyarország kettészakadása felgyorsult, a helyzet drámai. A lakosság egy része rendkívül rossz körülmények között él, gyakran megyényi kiterjedésű, hátrányos helyzetű települési tömbben vagy falusi gettókba tömörülve. Vannak olyan vidéki gócpontok, ahol a legalapvetőbb civilizációs feltételek sem adottak és a családok túlnyomó része alkalmi munkából és segélyből él. Ebből a helyzetből történő kitörés eddig szinte reménytelennek tűnt. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai alapján meghatározott 33 leghátrányosabb helyzetű kistérségben az ország lakosságának 10%-a, vagyis 1 millió ember él. Ezeken a területeken haladéktalanul el kell kezdeni a felzárkóztatást, ezzel elkerülve, hogy a szakadék tovább mélyüljön az ország európai szinthez közelítő „napos oldala” és a kilátástalan helyzetű „árnyékos oldal” között.
Az Új Magyarország Felzárkóztatási Program uniós támogatással próbálja megállítani a leszakadó kistérségek közül a 33 legnehezebb helyzetben lévőnek a hanyatlását, emellett elősegíteni a gazdasági, társadalmi felzárkózásukat. Erre a célra elkülönített forrás közel 135 milliárd forint. A pályázati eljárások mások számára is nyitottak, de a kistérségek plusz pontokat kapnak az elbírálásnál, illetve beruházásaikat - enyhített feltételek mellett - nagyobb százalékban fedezhetik közösségi pénzből.
A támogatásra kerülő fejlesztések egy része a foglalkoztathatóság és az életminőség javítására irányul. További cél a helyben igénybe vehető közszolgáltatások kínálatának bővítése, tartalmi és minőségi fejlesztésük civil szerveződések közvetítésével. Törekedni kell a kistérségek gazdasági teljesítményének növelésére is.
A program nemcsak a termelékenység fokozásának ösztönzésére fókuszál, hanem növelni próbálja a foglalkoztatási kapacitásokat, a háztartásokban, a törpe- és kisgazdaságokban folyó termelés bővítését is fontosnak tartja. Az érintett kistérségek jelentős része értékes természeti környezetben fekszik, melyek értékeit úgy kell megőrizni, hogy emellett az adottságok ésszerű hasznosítására is lehetőség nyíljon. Az elengedhetetlenül szükséges infrastruktúra-fejlesztéseket a megújuló energiák hasznosításával kell környezetkímélőbbé és fenntarthatóvá kell tenni, utak építésével, közlekedési beruházásokkal javítani kell a fizikai elérhetőséget, de növelni kell a szélessávú internetes elérések számát is. Mivel a gazdasági beruházások esetében kulcsfontosságú, hogy a fejlesztésekbe magántőkét is sikerüljön bevonni, ezért a köz- és üzleti szféra társfinanszírozásában megvalósuló projektek előnyt élveznek az elbírálás során.
A megvalósuló fejlesztési projektek várhatóan csökkenteni fogják a szociális ellátórendszerre gyakorolt nyomást, hosszú távon növelik a gazdaság teljesítőképességét, és 15-20 év távlatában is fenntartható fejlesztések jönnek létre. Az Új Magyarország Felzárkóztatási Program összekapcsolódik az uniós ágazati és regionális fejlesztésekkel, de a határ-menti együttműködések európai programmal is. Szoros kapcsolatban áll a hátrányos helyzetű, nagy szegénységben élő gyerekek esélyegyenlőségét megteremteni kívánó Gyermekesély Programmal, és a foglalkoztatottak alsó szegmensének a munka világába történő visszatérését megcélzó „Tudás esély” című programmal. (forrás: Nemzeti Fejlesztési Ügynökség)
 |
